A szervo (szervomechanizmus) egy elektromágneses eszköz, amely negatív visszacsatolási mechanizmusok segítségével alakítja át az elektromosságot precíz, szabályozott mozgássá.
A szervomotorok típusuktól függően lineáris vagy körkörös mozgást generálhatnak. Egy tipikus szervomotor felépítése egy egyenáramú motorból, egy fogaskerék-láncból, egy potenciométerből, egy integrált áramkörből (IC) és egy kimenő tengelyből áll. A kívánt szervopozíció kódolt jelként jut be az IC-be. Az IC irányítja a motor mozgását, a motor energiáját a sebességet és a kívánt mozgásirányt beállító fogaskerekeken keresztül hajtja, amíg a potenciométerből érkező jel visszajelzést nem ad arról, hogy a kívánt pozíciót elérték, és az IC leállítja a motort.
A potenciométer lehetővé teszi a szabályozott mozgást az aktuális pozíció továbbításával, miközben lehetővé teszi a vezérlőfelületekre ható külső erők korrekcióját: Amint a felület elmozdul, a potenciométer megadja a pozíciójelet, az integrált áramkör pedig jelzi a szükséges motormozgást, amíg a helyes pozíció vissza nem tér.
A szervomotorok és a többsebességes villanymotorok kombinációja összetettebb feladatok elvégzésére szervezhető különféle rendszerekben, beleértve a robotokat, járműveket, gyártást és a vezeték nélküli érzékelő- és aktuátorhálózatokat.
Hogyan működik a szervomotor?
A szervóknak három vezetékük van, amelyek a házból nyúlnak ki (lásd a bal oldali képet).
Mindegyik vezetéknek megvan a maga célja. Ez a három vezeték a vezérlést, a tápellátást és a földelést biztosítja.
A vezérlővezeték felelős az elektromos impulzusok előállításáért. A motor az impulzusok által vezérelt irányba forog.
Amikor a motor forog, megváltoztatja a potenciométer ellenállását, és végső soron lehetővé teszi a vezérlő áramkör számára, hogy szabályozza a mozgás mértékét és irányát. Amikor a tengely a kívánt helyzetben van, a tápellátás kikapcsol.
A tápvezeték biztosítja a szervomotor működéséhez szükséges energiát, a földvezeték pedig a főáramtól elkülönített csatlakozási útvonalat biztosít. Ez megakadályozza az áramütést, de a szervomotor működtetéséhez nincs rá szükség.
Digitális RC szervók ismertetése
Digitális szervo A digitális RC szervo másképp küldi az impulzusjeleket a szervomotornak.
Ha az analóg szervomotort úgy tervezték, hogy másodpercenként állandó 50 impulzusfeszültséget küldjön, akkor a digitális RC szervomotor akár 300 impulzust is képes küldeni másodpercenként!
Ezekkel a gyors impulzusjelekkel a motor fordulatszáma jelentősen megnő, a nyomaték pedig állandóbb lesz; csökken a holtsáv.
Ennek eredményeként a digitális szervomotor használatakor gyorsabb válaszidő és gyorsabb gyorsulás érhető el az RC komponens számára.
A kisebb holtsávnak köszönhetően a nyomaték jobb tartási képességet is biztosít. Digitális szervomotorral történő működtetés esetén azonnal megtapasztalhatja a vezérlés érzetét.
Hadd mondjak el egy esetet. Tegyük fel, hogy egy digitális és analóg szervomotort kell csatlakoztatnod egy vevőhöz.
Amikor az analóg szervokerekét elfordítod a középponttól, észre fogod venni, hogy reagál, majd egy idő után ellenállásba ütközik – a késés érezhető.
Amikor azonban a digitális szervo kerekét elfordítja a középponttól, úgy fogja érezni, hogy a kerék és a tengely nagyon gyorsan és simán reagál és tartja a beállított pozíciót.
Analóg RC szervók ismertetése
Az analóg RC szervomotor a szervomotorok standard típusa.
A motor sebességét egyszerűen be- és kikapcsoló impulzusok küldésével szabályozza.
Normális esetben az impulzusfeszültség 4,8 és 6,0 volt között van, és állandó. Az analóg eszköz másodpercenként 50 impulzust kap, és nyugalmi állapotban nem kap feszültséget.
Minél hosszabb ideig küldik a „Be” impulzust a szervomotornak, annál gyorsabban forog a motor, és annál nagyobb a nyomaték. Az analóg szervomotorok egyik fő hátránya, hogy késik a kis parancsokra adott reakcióideje.
Nem pörgeti meg elég gyorsan a motort. Ráadásul lassú nyomatékot is termel. Ezt az állapotot „holtsávnak” nevezik.
Közzététel ideje: 2022. június 1.